Az első találkozás

Tegnap nagyimmal gyomláltunk az árokban, ami előkert ként is üzemel, mikor megláttam egy fekete macskát az út túloldalán. Átmentem hozzá, és mikor megsimogattam, észrevettem egy kis cirmos cicakölyköt, fehér mancsokkal. Ő Kicsi Miu. Az egyik szomszéd macskája, de imádom! megsimogattam őt is, és ő követett a kapuig. Felvettem, simogattam, még puszit is adtam neki. Nagyon aranyos kis szőrgolyó Miu, higgyétek el. Nagyinak is tetszett, de mikor meg akarta simogatni, Miu elszaladt, mert nem tetszett neki a gumikesztyű szaga. Nagyi bement pihenni kicsit, és Miu újra előmerészkedett az árokból, ahová bebújt. Odadörgölőzött a lábamhoz, mikor pedig lehajoltam, a nyakamba ugrott. Miu hatszor körbefordult, képen nyalt, és leszaladt a hátamon, majd be a kapun. először az első ajtóig ment, visszajött, megfordult a kapuban. Aztán elment nagyapa kocsijáig, átbújt alatta, és visszament a kapuhoz. Harmadjára elment a garázsig, és be is mászott, majdnem eltűnt a lomok közt teljesen. Kimászott, körbeszaglászta az első felét az udvarnak, de a kertig nem ment el. Ehelyett sokkal veszélyesebb dolgot csinált: átment a szomszédba, és megállt 1 méterre a kutya láncának végétől. Szundi, a kutya játékos természetű, szándékosan sosem ártana senkinek. Csak egy kiscicával nem olyan könnyű egy nagytestű kutyának játszani. Szundi elkezdte kergetni, messziről, de Miu megijedt. Vissza iszkolt a mi udvarunkra, és minden virágot végigszagolt, ami az útjába került, és végül a ház előtti fűzfa tövébe heveredett le. Nagyi ott gyomlált, és elkezdtünk játszani Miuval. Egy kis gyomot húztunk a földön, ami az egeret jelölte, Miu pedig vadászott rá. K.b. egy fél óráig játszottuk ezt, aztán Miu elfáradt, és átszaladt vissza az út túlfelére, a gazdáihoz. Bemászott a kapu alatt, és eltűnt.