Szülinapi ajándék a sorstól...

Az ember azt hinné, hogy a Sors lesz oly kegyes, hogy semmi nem zavarja meg szülinapi idilljét. Hát ez idén nekem nem jött be.

1. Hétfő van, márpedig a hétfői szülinaphoz jár a suliba rohanás is, meg hogy az ember anyja azt hiszi, vasárnap van a gyerek szülinapja. Az még oké, hogy az ünneplést hétvégén tartják, de hogy már vasárnap reggel öregítsenek, az nem fer.

2. Az ostálytársaim közül a lányok vették észre, hogy szülinapom van, mert szólt a FB. Az öltözőben köszöntöttek fel. A tanárnő is a FB-ről értesült róla. A fiúknak meg eszükbe se jutottam, ami nem baj.

3. Tesin sikeresen leégtem, és meghúztam a bokám. Nah, ez a legrosszabb. Meg a mosogatás. És a bicegés, amit szívből utálok. Remélem holnapra elmúlik.

Nah, hát akkor Boldog Szülinapot nekem! :) Pusszancs, drágáim!

Nyelvi előkészítő, Budapest és pasizás

A nyelvi előkészítőt mért utálják általában? Mert halál uncsi! már a második angolórán unatkoztam, és nem arról vagyok híres, hogy képes lennék figyelni az órákon, ha nem érdekel a dolog. De még így is lett egy 5-ös és 2 db 4-es TZ-m :) A budapest azért van a címben, mert jelenleg itt lakom és tanulok. Pech, hogy a barátaim nagy része minimum 73 km-re lakik, és a Fruu is csak Pécelig jött el tanulás ürügyén, és a világért nem jönne fel hozzám látogatóba. (Én bezzeg elmentem hozzá Pécelre!) de nem ez a lényeg. Nagyon hiányoznak, meg minden, de szerencsére itt is van azért egy barátom, Cserne. (akinek esetleg szokatlan a név, az azért lehet, mert ó-magyar NŐI név.) A pasizás azért került be, mert jól hangzott, bár azért ha jobban belegondolok, van pasi a láthatáron! :3 szóval ennyi lenne mára a címről. A sulival kapcsolatban még akad pár érdekesség. Nem hittem volna, hogy a Tesi és a Matek lesz a két kedvenc tantárgyam, azt meg főleg nem, hogy a magyarnál jobban fogom szeretni őket. De ezt is megértem... A tanárnő valami égi sugallattól vezérelve másoltat velünk a helyesírási szabályzatból, "hogy szebben írjunk". Hát, az én írásom már nem fog javulni, az hétszentség! De nem hagy fel a kísérletezéssel, bíztatásból írja a minuszokat, ha nem elég szép az írásom. megbukni nem fogok, de anyám meg akar pályázni valami ösztöndíjat, és ha nincs 4,2 az átlagom, akkor buktam a zsebpénzt. Szar az élet, Drágáim, ha a magyartanár a legköcsögebb... pedig amúgy szeretem a tantárgyat, de így, hogy a tanár is pocsék, nem csak a tankönyv, nem éri meg szenvedni. Most pedig közérdekű közlemény következik:

Fel, diákok, kiket elnyom a tanári kar!

Fel bátran, harcra fel!

Könyvet nyissatok, tanulni kell!

S ha 5-öst kaptok majd,

Elhiszik a tanárok nektek,

Hogy hülyék nem vagytok,

Csak szimplán tinédzserek!

Basszusgitáros kerestetik!!!

Srácok, ha valaki tud basszusgitározni, és Nagykőrös illetve Cegléd közelében lakik/tanul, akkor lehetősége van belépni egy bandába. Egyik Haverom, akiről már írtam az első bejegyzésemben, új bandát hozott össze. énekes, dobos és ritmusgitáros már van! Érdeklődni kommentben, vagy a www.teoangel98@gmail.com e-mail címen lehet. Illetve, ha hamar választ akarsz kapni, akkor Facebookon Edit Hüll az illetékes. Remélem van jelentkező! :)

Az élet szép! :)

The life is very beautyful!                                                          

                                                                   ...and I'm always perfect....
                         







                                                                                                 ...and so are you!

Szegény, kicsi rigó...

Tegnap jöttünk haza aputól, és eléggé le voltunk lombozódva. Én is, hugi is. Anya azzal fogadott minket, hogy találtak egy fészekből kipottyant rigó-fiókát, de bolhás, úgyhogy ne nyúljunk hozzá. Kint állt a picike a betonon, és reszketett. Már 7 óra volt, és hűvösödni kezdett, jött a hidegfront. Anya nem engedte meg, hogy bevigyük a picit éjszakára. Ma reggel láttuk nagyival a mamáját, ahogy szólongatja a kicsinyét, de az nem felelt. elkezdtem keresni, és a növények közt találtam meg.... holtan. Ezt hogyan mondom meg huginak?
Teljesen odavolt a madárkáért, az meg feldobja a talpát. Hogy ebből mekkora hiszti lesz....

Az első találkozás

Tegnap nagyimmal gyomláltunk az árokban, ami előkert ként is üzemel, mikor megláttam egy fekete macskát az út túloldalán. Átmentem hozzá, és mikor megsimogattam, észrevettem egy kis cirmos cicakölyköt, fehér mancsokkal. Ő Kicsi Miu. Az egyik szomszéd macskája, de imádom! megsimogattam őt is, és ő követett a kapuig. Felvettem, simogattam, még puszit is adtam neki. Nagyon aranyos kis szőrgolyó Miu, higgyétek el. Nagyinak is tetszett, de mikor meg akarta simogatni, Miu elszaladt, mert nem tetszett neki a gumikesztyű szaga. Nagyi bement pihenni kicsit, és Miu újra előmerészkedett az árokból, ahová bebújt. Odadörgölőzött a lábamhoz, mikor pedig lehajoltam, a nyakamba ugrott. Miu hatszor körbefordult, képen nyalt, és leszaladt a hátamon, majd be a kapun. először az első ajtóig ment, visszajött, megfordult a kapuban. Aztán elment nagyapa kocsijáig, átbújt alatta, és visszament a kapuhoz. Harmadjára elment a garázsig, és be is mászott, majdnem eltűnt a lomok közt teljesen. Kimászott, körbeszaglászta az első felét az udvarnak, de a kertig nem ment el. Ehelyett sokkal veszélyesebb dolgot csinált: átment a szomszédba, és megállt 1 méterre a kutya láncának végétől. Szundi, a kutya játékos természetű, szándékosan sosem ártana senkinek. Csak egy kiscicával nem olyan könnyű egy nagytestű kutyának játszani. Szundi elkezdte kergetni, messziről, de Miu megijedt. Vissza iszkolt a mi udvarunkra, és minden virágot végigszagolt, ami az útjába került, és végül a ház előtti fűzfa tövébe heveredett le. Nagyi ott gyomlált, és elkezdtünk játszani Miuval. Egy kis gyomot húztunk a földön, ami az egeret jelölte, Miu pedig vadászott rá. K.b. egy fél óráig játszottuk ezt, aztán Miu elfáradt, és átszaladt vissza az út túlfelére, a gazdáihoz. Bemászott a kapu alatt, és eltűnt.

Előzmények, még Cegléden

A történet úgy kezdődött, hogy először csak én voltam, és a barátaim. Aztán anya közölte velem, hogy beköltözünk a városba a tanyánkról. Ez azt jelentette, hogy le kell mondanom az éjszakai sétáimról, és a kutyámról. Október volt, és a Szüreti Bál estéje, ami minden volt, csak nem bál. A suli aulájában volt a tánc, az évfolyamok kaptak egy-egy földszinti termet, ahol a svédasztalos sütizés volt. A buli után már az albérletbe kellett mennem. Természetesen én kaptam a legsötétebb szobát, ami kivételesen az utcára nyílt. 2. emeleti lakás volt, függőfolyosóval. Szerencsére hamar kiismertem magam a városnak azon a részén, mert arra volt a vasútállomás, és ott már párszor megfordultam. December 1-ig nem volt semmi érdekesebb dolog. Aztán anya elengedett egy koncertre, ami a Szabadság-téren volt. Csak egyedül nem buli koncertre menni, így szépen meghúzódtam oldalt. Nem messze tőlem ült valaki egy padon, és hosszú, szőke haja volt, rendőrségi bőrdzsekivel és bakanccsal párosítva. Pár percig azon agyaltam, hogy most akkor fiú, vagy lány? Hátulról tök lányos volt, aztán jött egy srác, és azt hittem mindjárt megcsókolják egymást, de ehelyett kezet fogtak, és egy rövid pillanatig láttam az állát! Fiú volt, és valószínűleg még mindig az. Róla van szó:

A haverja vagy 5-ször elindult felém, de félúton visszafordult. aztán odajött hozzám, és jóformán sarokba szorított a sövény és egy pattogatott kukoricás kocsi oldala közé. Aztán elkezdett dumálni, kemény 3 mondatot bírt kinyögni, én meg be voltam pánikolva kissé. De feltaláltam magam, és megkérdeztem, nem megyünk -e oda a haverjához. Odamentünk, és tökre meglepődtem, a Ricsi milyen udvarias. Sajnos volt barátnője, így kénytelen voltam csupán baráti védelmét igénybe venni Bencével kapcsolatban. Róla nincs képem. De a végén egész megkedveltem őt is, és járni kezdtünk. Karácsony után a Ricsivel szakított a barátnője, és szegény nagyon maga alatt volt, de még így is tudott mosolyogni. Ő mindig vidám, ezért ő az egyik legjobb barátom. Aztán a Bence elkezdett féltékenykedni a Ricsire, mert túl jóban voltunk. Aztán eljött a Ricsi születésnapja. Dec. 29.-én elmentünk a Ricsit felköszönteni, és tök jól szórakoztunk. Csak mikor elindultunk haza, akkor jöttek a bajok. Szakítottunk. És ennyi volt. És tökéletesen jól éreztem magam utána. Aztán már csak márciusban kezdtem el idegeskedni, a nagy hó miatt. De boldog voltam a barátaimmal, és nem gondoltam rá, hogy hamarosan költözünk... a nagyszüleimhez. Aztán eljött a ballagás, a bankett, és tudatosult bennem, hogy talán évekig nem találkozom a barátaimmal, és teljesen más környezetben fogok élni. Az utolsó hetemet Cegléden a legjobb barátnőmnél, Sennánál töltöttem. Ő az:

Annyi volt a bökkenő, hogy a Gáspár András-Balázs Ági féle Momo színdarabban felléptem, és gyakorolni kellett. de az este nagy részét elökörködhettük. Aztán jött az előadás, és egyik barátom se jött el. Aztán vonattal felmentünk Kö-Ki-re, onnan metróval a Határútra, onnan busszal Pesterzsébetre, majd mivel lekéstük a buszt, Nagyapa bement értünk, és kocsival mentünk Alsónémedire. És nagyjából itt az előzmények vége.